Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Sajátos turistakalauz a two-row ru-dee-tól a 4-es metróig Schmidt Gábor, Népszabadsag 2003. július 25. M. Carl Drott, a philadelphiai Drexler Egyetem filozófia- és informatikadoktora vendégprofesszorként egy évet töltött Budapesten. Ezen esztendõ tapasztalatait gyûjtötte össze honlapján, amelybõl csemegéztünk. Budapesten csodálatos a tömegközlekedés. A jegy negyven centbe kerül, viszont valahányszor átszáll az ember, furcsamód újat kell lyukasztani. A helyi közlekedési vállalat (úgy hívják, BKV) honlapja borzasztóan lassú, az angol nyelvû menü nem mindig mûködik. A járatokról sok a hasznos információ, bár csak az képes igazán használni az oldalt, aki valamennyire már ismeri a város tömegközlekedését. Nagyon fontos! A 4-es metró nem létezik, hiába jelzi több térkép is. Ahogy észrevettem, ez inkább afféle speciális magyar szólásmondás. Találós kérdésként is használják: - Hol van a Becsületes Politikusok Pártjának székháza? - A 4-es metró végállomásánál. A metróállomásokon általában könnyû eligazodni a vonal színe alapján. A Deák téren viszont - könnyû eltévedni a zegzugos aluljárórendszerben - inkább a számokra figyeljünk. A Ferenc körút összetéveszthetõ a Ferenciek terével. Az elõvárosi vasúton - a helyiek HÉV-nek nevezik - mindig van kalauz, az ellenõrzést általában a hátsó kocsikban kezdi. Néhány megállónyi blicceléshez érdemes elöl felszállni. A vásárlás legfõbb szabálya, hogy amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra. Ez nemcsak a drága holmira vonatkozik, hanem az olyan apróságokra is, mint a mogyoróvaj vagy a Lenin-mellszobros gyertya. Szóval, ha meglátod, és kell neked, vedd meg. Ami ma ott van a polcon, nem biztos, hogy holnap is lesz. Meglepõ, milyen sok bolt tartja magát ahhoz a szabályhoz, hogy vasár- és ünnepnap nem tarthat nyitva. Az üzletek többségében feltételezik - bár e téren kedvezõ változás érzékelhetõ -, hogy a vevõ szatyorral érkezett, és nem is adnak neki. De a kasszánál körülbelül 25 centért vehetünk úgynevezett "táskát". A magyaroknál sokféle csokoládé kapható, keserût azonban kissé nehéz fellelni. Furcsán is néztek ránk, amikor a fõzéshez használt étcsokit édességként ettük. Egyedülállóan magyar édesség a Túró Rudi (angol kiejtéssel two-row rue-dee): édes túró csokimázzal leöntve. Különbözõ ízekben gyártják, de nekünk a natúr jött be. Vigyázzunk, mert a Túró Rudi romlandó, a hûtõben két hetet bír ki komolyabb károsodás nélkül. Az (amerikai) fánkot - vagyis a donutot - nem ismerik. A magyarok által fánknak nevezett valami hasonlít a miénkre, csak nem annyira édes. A magyarok nagy ásványvízivók. Csapvizet szinte lehetetlen rendelni, ivókutak pedig sehol sincsenek. Generális szabály, hogy a kék kupakos üvegben szénsavas, a rózsaszínû kupakosban pedig szénsavmentes víz van. Pedig a csapvíz tökéletes biztonsággal iható. Ahol nem ivóvíz folyik a csapból, többnyelvû táblákon figyelmeztetnek. A paprika a magyar konyha szíve. Jobbat nem találni, mint amilyet a magyarok vesznek maguknak a piacon vagy a boltban. Ne tévesszenek meg minket a turistáknak készült pirospaprika-csomagok, amelyekhez fakanalat is mellékelnek. Ha a hazaiak is ilyet vennének - márpedig egy magyar háztartásban egy év alatt legalább egy kiló pirospaprika elfogy -, szegény magyar háziasszonyok nem férnének be a konyhába a rengeteg fakanáltól. A magyarok nem hisznek abban, hogy a friss tojást hûtõben kell tartani, ezért ugyanúgy a boltok polcain tárolják, mint a tésztát vagy a halkonzervet. Az egy év alatt mégsem találkoztunk egyetlen romlott vagy zápgyanús tojással sem. Ennek valószínûleg az az oka, hogy a termelõtõl szinte azonnal a piacra kerül a termék, sokkal gyorsabban, mint otthon az USA-ban. Vigyázat! Egy dobozban nem 12, hanem csak tíz tojás van. A piacra mindenesetre vigyünk magunkkal tojástartót. Az Erõs Pista (air-row-sh pee-shtah) ugyanolyan kedvelt ételízesítõ, mint a ketchup vagy a mustár. És hogy mennyire erõs? Mint a thai konyhán használt chiliszósz. Mindenesetre elég mókás, hogy a mi nyelvünkre lefordítva Strong Steve-nek nevezik. Autentikus népmûvészeti termékeket ne Budapesten keressünk - bár a Vigadó nevû téren vannak erre specializálódott boltosok -, hanem a fõvárostól mintegy 15 kilométerre, északra lévõ mûvésztelepen, amit Szentendrének hívnak. A legjobb, ha bankautomatából veszünk ki pénzt. Nagyon fontos! Az európai automaták billentyûzetén nem betûk vannak, hanem számok, utazás elõtt ezért érdemes számok alapján megtanulni a PIN kódot. A magyar üzletekben általában nincs elég aprópénz, ezért ha lehet, ne fizessünk nagy címletekben. Csekkrõl egyébként még csak nem is hallottak, a turisták által sûrûn látogatott helyeket kivéve a bankkártyát sem fogadják el. A magyarok fanatikusan hisznek a készpénzben. Schmidt Gábor Sajátos turistakalauz a two-row ru-dee-tól a 4-es metróig, Népszabadsag 2003. július 25.